… Épp az ebédlő felé közelegtem,mikor megint összefutottunk,James meg én.Oda akartam neki köszönni,de már megint nem volt merszem,meg tuti csak udvariasságból szólt hozzám….Szóval,folytattam az utam az ebédlő felé.Elvettem egy tálcát,majd beálltam a sorba,kaptam vmi főzeléket,meg vmit hozzá..meg kenyérnek látszó tárgyakat.Meg persze dobozos teát.Közeben James is megérkezett,a  terembe.Ekkor lépett be Emily is,felém közelített.

-Szia,Melissa,igaz?-megállt előttem.Bólogattam-Remek,nézd csak-megfogta a hátam és egy fiúra mutatott,aki épp az orrában turkált,és igazán nagyon kövér és gusztustalan volt-Szóval,neki bejösz….Ugy gondoltam,h összehozlak vele,nagyon összeilletek,iszonyat cukik lennétek,ugye milyen rendes vagyok?-mosolygott-Amúgy tetszik a szemüveged,naon fanyák.

-Köszi-megköszöntem a bókot,amit tudtam csak azért mond,h azt higyem télleg jó…pedig szerinte kész égés….Majd menni akartam el.

-Várj-visszahúzott,de olyan erővel,h ami a tálcán volt minden rám borult,ott a zsufolásig telt ebédlő kellős közepén.Persze a tálca földhöz csattanására mindenki ránk nézett,majd egy fiú a hátam mögött elröhögte magát..

-Stréber vagyok,rúgj belém!!!-röhögött,mire megfordultam.

-Stréber vagyok,rúgj belém!!!-mondta most az,akinek hátat forítottam.Ekkor jöttem rá,mikor Emily idejött a hátamhoz nyúlt,tuti akkor ragasztotta rám.Épp sírni készültem,és kirohanni  a teremből,mikor az előbb kiborított ételmaradványokban vágódtam egy óriásit.Eddig is csupa,de csupa főzelék voltam,de mostmár tisztára.Felnéztem a földről,pont arra a srácra,Jamesre.Ő nem nevetett mint a többi,csak a fejét rázta.Emily észre is vette,h őt nézem

-Csak nem????-kiáltotta-A kis békának James Bourne tetszik!!!!!!A barátom!!!!!!!!!-sipákolta,majd gúnyos kacaj szakadt fel belőle,majd mindenkiből….-Kívánj sok boldogságot-nevetett…..

Felálltam,majd főzelékestül és cetlistől kirohantam az ebédlőből…sírva.Egésszen hazáig futottam,ahol anyu a kertben dolgozott.Teljesen elszörnyedt mikor meglátott.De én csak rohatam be a házba,fel a szobámba,majd ráhuppantam az ágyamra,zokogtam torkom szakadtából….

-Utállak Emily Druts!!!!!!Az kívánom legyél olyan boldogtalan,mint én..utállak..utállak..utállak!!!!-tovább zokogtam.

-Nah,Meli,mi a baj?Ki bántott?-leült az ágyam melé anyu

-Meg akarok halni!!!Mama,én meg akarok halni!!!-ismételgettem,a fejemet cirózta.

-Jajj,kicsim.Biztos tudunk segíteni a bajon.Mondd el szépen mi a baj,Melissa,kicsim.Hallod,mondd el-megráztam a fejem.-Ez a baj?-levette a hátamról a cetlit.Bólogattam.

-Mindenki utál,mindenki utál a suliban!!!Gyűlőlnek!!!Meg akarok halni,mama!!!-zokogtam.Addig itattam az egereket,még el nem aludtam,egésszen addig….

Vmikor arra ébredtem,h csiripelnek a madarak,és a nap süti az arcom.Kinyitottam a szemem,megrendülve láttam,h nem igazán reggel van.Ránéztem az órámra,délelőtt11et mutatott.

-Gyorsan kiugrottam az ágyból,és pár perc szaladgálás után,miközben azt hittem elaudtam csak szimplán,eszembe jutott a tegnap.Leültem az ágyamra, a fejem a térdemre hajtottam…Lentről beszélgetés szűrődött fel.Hallottam a bratyóm mély hangját,anyuét,apuét..és mégegy férfiét.Hiszen ez Mr.Barrio,az osztályfőnököm….

Bemenetem a fürdőbe,gyorsan lezuhanyoztam,aztán felvettem egy farmert,meg egy pulcsit.Talán illő lenne lemenni,de még a tudattól is,h emberek közé kell lemennem irtóztam….De hisz ők a családom….

-Jónapot-köszöntem halkan miközben mentem le a lépcsőn.

-Jobban vagy már?-nézett rám Mark-Nagyon nagy volt az az esés..azt hittem meghalsz-mondta komolyan

-Megbeszéltük,h nem emlegetjük-szólt rá apukám.Mark lehajtotta a fejét,majd csendben maradt…-Gyere ide kicsim,épp rólad beszélgetünk.-Apu ölébe beleültem,bár egy 15 éves lánynak nem mindig ott a helye,de én igazán szeretem az apucim…

-Hallottunk a sulis gondokról-mondta anyu

-Igen,Mark mindent elmondott,arról,h hogy viszonyulnak hozzád a többiek Melissa-montda Mr Barrio.Én csak csendben hallgattam..

-Ausztráliában van egy nagyon jó hírű iskola-kezdte anyukám-És Bob(ő anyuci testvére),mondta,h nyugodtan odamehetsz…ha gondolod.Szívesen látnak Karinnal(ő Bob felesége,azaz a nagynéném)

Fúúúúú,most kaptam hideget-meleget.Én nem akarom itt hagyni a családom!!!!!!!!Se Jamest!!!!De ahogy Jamesre gondoltam rögtön az jutott eszembe,h nap,mint nap Emily karjaiban látnám,ha egyáltalán még be engednek a suli területére,ekkora égés után..

-Kicsim,mit szólsz?Nem is örülsz?Fantasztikus lehetőség…-mondta apu,és láttam a szemén a csillogást.Tudtam,neki meg kellett mindigis dolgoznia azért amink van…Már kicsi kora óta dolgozik,mindig azt mondogatta,h nekem más jövőt szán.Ha másért nem az Ő álmaiért elválalom,mert nagyon nem érdekel,h a suliból még többen utálnak,csak azért,mert az IQ szintem 160 fölött van…Szóval a szüleimért és a hozzám fűződő álmaikért,h egy olyan ember vállik belőlem,akire büszkék lehetnek,elválalom….

-Remek,papa-mosolyogtam rá.-Dehisz az év kellős közepén járunk.

-Elnézést-szólt az ofőm.-Már konzultáltunk az iskolával,és a tanulmányi eredményeidet figyelembe vették..akármikor szeretettel várnak..

-És azt is tudják,hogy….-a tegnapra meg úgy összességében mindenre gondoltam..

-Nem,csak annyit tudnak,h oda költöztök-mondta Mr.Barrio.

-De ott is utálni fogják-mondta Mark,és szerintem ebben teljesen igaza volt,az emberek nem változnak attól,h egy másik kontinensen vannak..

-Mark,h mondhatsz ilyet?-ripakodott rá anyu

-Hagyja csak-mondta az ofi.-Ez egy rendkívül jó hírű iskola,mint már mondtam….Másodsorban,meg jó képességű,jól nevelt fiatalok járnak oda….Szerintem nem lesz baj.Bár sajnáljuk,h meg kell vállnunk tőled Melissa,bátran mondom,a legjobb képességű diákjaim közé tartoztál,de,ha menned kell….. a segítségemre mindig számíthatsz!!!

-Köszönöm tanárúr-megöleltem.Hááát vége lesz a rémálomnak?Nem,nem kiabálok el semmit,lehet minden csak folytatódik más színtéren….